Bevezetés a szívókotrókra

A szívókotró egy olyan mérnöki hajó, amely szivattyúkat használ kotrási műveletekhez; a kifejezés szerepel a *Tengerészeti Tudomány és Technológia terminológiája* első kiadásában, a megfelelő angol kifejezésekkel a "szívókotró" vagy a "hidraulikus kotrógép". Ezek az edények centrifugális hígtrágyaszivattyúkat használnak a víz alatti iszap elszívására; nagynyomású-vízsugarat használnak iszap létrehozására, amelyet ezután csővezetékeken keresztül egy kijelölt helyre szállítanak. A gyakori típusok közé tartoznak a vontatott szívógaratos kotrógépek, a vágó szívó kotrógépek és a sugárszívó kotrógépek, amelyek navigációs képességeik alapján a hajókat önjáróként- vagy nem-önjáró-ként sorolják be. Magas működési értéküknek köszönhetően a szívókotrók jelenleg a legkeresettebb hajótípusok-a kotrási ágazatban.
Ezek a hajók dízelmotorral, gőzgéppel vagy parti erővel üzemelnek, és a műveletek során is megőrzik pozíciójukat csapokkal (pozícionáló cölöpökkel) vagy horgony{0}}kábelrendszerekkel, ami a folyamatos kotrás és a nagy hatékonyság előnyeit kínálja. A műszaki besorolási szabványokban az önjáró modelleket a garatkapacitás szerint, míg a nem-önjáró-motorokat a termelékenység szerint osztályozzák. Alkalmasak lágy talajú vízi utak, például homok és iszap kotrására, nagy hatékonyságot érve el, ha a kotrási réteg vastagsága kisebb, mint 0,7 méter; egyes modellek kettős szívónyílással rendelkeznek, így a kotrási szélesség 20 méternél is nagyobb. Az 1893-ban először egy Mississippi River projektben használt fejlett modellek,{10}}a fúvókák konfigurációjának és a szívónyílás szerkezetének optimalizálása után{11}}akár 2500 köbméter/óra termelékenységet értek el. A szívó kotrógépek nyomóvezetékei azonban viszonylag rövidek, ami korlátozza a szennyeződés-ártalmatlanító helyek kiválasztását.